Az asztal
Az asztal szívében ezer panasszal
a kertben áll:
egy asztal, kit már senki sem magasztal,
ha rátalál.
Álmában fahéj illatú láng lobban
és sok kölyök
üzen szerelmet fiatalon, szűzen.
Fess öltönyök,
csábos dekoltázsok, csak a hab álmos:
söröskorsó
szélén pilled, áttetsző, mint az üveg.
Hangos a szó,
édes a nevetés, mint barack mézes
lében főve.
Csókról regél két könyök, ha összeér
lopva, félve.
Ma már csak vonat zajong, kert végén, ha
elrobog, de
hallgat gödrében a mész, és nem jajgat
a kidobott
akvárium; a döglött hal se cuppog,
csak a latyak.
Kerti sár, amiben büszke asztal áll.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A Rubophen Versíró Verseny tapasztalataival felvértezve és az elért sikereken doppingolódva, nem akartam abbahagyni az írást. Kerestem hát egy weblapot, ahol hódolhattam versíró és intellektuális hobbimnak egyaránt. Hétről hétre feladtak tíz szót, amit egy versbe kellett illeszteni. A beküldött versekről egy ismeretlen fiatalokból álló zsűri döntött és én itt is egészen jól szerepeltem.
Voltak butaságaim, amiket sokan bíráltak, de születtek egészen tisztességes művek is. Ebben a részben ezekből adok közre néhányat. Aki felfedezi mind a tíz megadott szót, az megérdemli, hogy elolvashassa a többi verset is.