Hajnali táj
Hajnalka ezüst szálakból szőtt
ruhát a csipkebokornak és
harmattal öntözte a mezőt.
Távoli elnyújtott nevetés
bugyborékolt a szél borzolta
hullámok hegyén. Üres hordó
billegett a tavon, vonszolta
dagadt testét a víz, és bordó
fénypászmák kúsztak oldalára.
Fedelén egy macska kőbálványt
mímelt: karmát a fába vájta,
púpos háttal lapult. A látványt
harangzúgás kísérte búsan,
kérdőre vonva a nevetést.
Giccses vagyok ma. Rossz napom van –
mérgelődött Hajni. A vetést
kezdte kiforgatni a földből;
megtépázta a csipkebokrot,
falloszt mintázott egy felhőből,
feldöntötte a hordót. Így jobb? –
kérdezte Hajnalka a Napot,
s ezüst szálakból szőtt haragot.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Különösebb baj nincs ezzel a verssel. Kilenc szótagból álló verssorok, elfogadható keresztrímek. Talán annyi, hogy picit rossz, úgy ahogy van. Talán a tíz szó teszi, amit bele kellett szőni. De, ha nincsenek azok a szavak, akkor nem írok verset sem. Lehet, hogy mégis csak jobb lett volna úgy?
A szakértők kifogásolták, hogy a macska nem lapul púpos háttal. Fogalmam sincs, én nem szeretem a macskákat. Azt nem kifogásolták, hogy a hajnal nem hasonlít a szélhez: nem forgat ki a földből semmit és nem dönt fel hordókat. Nos, ennyit a szakértőkről.